A faluról

TENGŐD KÖZSÉG TÖRTÉNETE
(Készült a falu 850 éves jubileumi ünnepségére)Tengőd ma Somogy megye északkeleti sarkában fekszik, a tengerszint felett mintegy 250 méter magasan. Eredetileg Tolna megyéhez tartozott, de több alkalommal hol Somogyhoz, hol Tornához csatolták attól függően, hogy melyik megyében élt a tulajdonos birtokos. Utoljára az 1949-es területrendezéssel került Somogy megyéhez Hékút és Okrád pusztával együtt. E két puszta Tengőd külterülete volt.
A község eredeti helyén - a maitól délnyugati irányba, - kb. a mai temető helyén - a honfoglalás előtt besenyő település volt. Neve innét származik: jólétet, gazdagságot jelent. Dienes István a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, a Csitó dűlőben (Hékút puszta) honfoglalás kori sírokat tárt fel. Megállapítása szerint nagy kiterjedésű temető van ott. A honfoglaló magyarok sírjai bizonyítják, hogy Tengőd a honfoglalás után lakott terület volt és létezett. Az anyag elénk tárja a honfoglalás kori temetési szokásokat. (A leletet Györgypál János ny. iskolaigazgató juttatta el a Nemzeti Múzeumnak.)
Az első évszámi adat korábban a Tamási Plébánia Hivatalban volt, ma csak a Pécsi Püspökségen található. Ui. István király 1009-ben a Pécsi Püspökség tulajdonába adja a területet, melyhez Tengődön kívül ma már elpusztult faluk is tartoznak: Bekefalva, Nyári, Ősi, Bat. Később Álmos hercegé, aztán Vak Béla királyé, aki a Dömösi Prépostságnak adományozza 1138-ban. Ez az évszám sok feljegyzésben megtalálható-ezt tudjuk történetileg hitelesen dokumentálni -, ezért ünnepeljük a 850 éves jubileumot. A Dömösi Prépostság emlékét egy, valószínűleg az 1370-es évekből, a volt Nyári faluból származó sírkő őrzi, mely ma a római katolikus templom harangtornya alatt van elhelyezve. Felirata gótikus betűkkel készült latin nyelven. A magyar fordítás: "László Ipoly tisztelendő férfiú prépost úrnak síremléke." 1262-től Mojsa nádorbirtoka, aki 1272-ben az Ábrahámi Cisztercita Apátságnak adja. Egy 1277-es adománylevél a Veszprémi Apátságnak adományozza "Tenguld nevű falut szőlőkkel és Bot faluval együtt, és ezen kívül azokat a jogokat is, amelyeket Euse (ma Ősi szöllőhegy) faluban bírt, minden jobbágyokkal" átengedte az apácáknak. Több királyi diplomában és régi írásokban gyakran említésre kerül Tenguld nevű birtok. Tarján Jenő föl jegyzése:, Az itt járt olasz papok a helységneveket kétségbeejtően írták le: "Thanguld, Tinguld, Thengeld, Tengőd". így torzult az eredetileg gazdagságot jelentő besenyő Tíngulit, Tinguld elnevezés mára, magyar jelentésben az ellenkező értelemre: Tengőd. 1348-ban csere útján a Tamási vár tartozékaként szerepel. Nemesek 1323-ban: Tengődi Mihály, 1436-ban: Tengődi Antal. 1489-ben Keledfalvi Korothnay György birtoka, akinek itt nemesi kúriája is volt. Az 1542-es adókönyv szerint Tengőd tulajdonosai kisbirtokosok: Nyári Mihály 2 porta, Begethei Gáspár 1, Verbőczi Imre tamási várúr 9, Török Bálint 2, Radácsi János 4, Huszti Péter 1, Bornemissza Mihály 1, Nyári Lajos 2, Pósa György 2, Ősiben Zalai Boldizsár 7 porta. A község 1543-44-ben török hódoltság alá kerül, a szántói szandzsákhoz tartozik. 1553-ban Ferdinánd király Tengőd és Ősi helységeket Bornemissza Mihálynak és Jánosnak adományozza.
Külön meg kell emlékezni Tengőd nagy szülöttéről, tengődi Bornemissza Jánosról, a végvári kapitányok egyik legkiválóbbikáról. 1520 körül született Tengődön. Miután a török birtokát elfoglalta (valószínűleg 1544ben), vagyontalanul, de ifjú erővel és bizalommal a királyi Magyarországra menekült, hogy fegyverrel kezében, hazáját védve, harcoljon a török ellen. Közel fél évszázadon át ott szolgált a végházakban és a kardot csak akkor tette le, amikor élete vége felé közeledett. Hosszú, küzdelmes pályáján sikerült nagy nevet szereznie. Három veszedelmes végvár: Pápa, Nagykanizsa, Várpalota kapitánya volt. A török az ő kapitánysága alatt egyiket sem tudta elfoglalni. Rendkívül komoly, békülékeny, emberszerető tiszt volt. Az egykorúak vakmerő, kemény katonának mondják, aki félelmet nem ismer. Többször megfordult Bécsben, megismerkedett a királlyal, és igen kedvező benyomást tett rá. Sok szép magyar, német és latin levele maradt ránk. Harci sikereiről soha nem szól bennük, szerényen hallgat érdemeiről. Werbőczi Imre délen harcoló huszárjaival egyesülve a harcok egész sorát vívták meg, amíg Baranyából, Somogyból sikerült a törököt visszaszorítaniuk. 1570-ig sok küzdelemben, csatában vett részt. Ekkor Pápán találjuk, enyingi Török Ferenc országos főkapitány seregében, mint huszárkapitányt. Ugyanebben az évben a király kérésére elvállalta Török Ferenc mellett az országos főkapitány-helyettesi állást. 1576-ban a király kinevezte kanizsai főkapitánynak. Egy évvel később lánya lakodalmára készültek - a vőlegény ifj. Batthány István, jeles huszárkapitány, Bornemissza tanítványa. A lakodalom éjszakáján, március 24-én nagy zivatar volt. A villám belecsapott a puskaporos toronyba, a robbanás szétvetette a vár, a bástyafalak egy részét. Az eltemetettek között ott volt maga Bornemissza János is. Őt még élve sikerült a romok alól kimenteni, bár súlyos sérüléseket szenvedett. Felesége, leánya, s az ifjú férj azonban, 45 jó vitézzel együtt, holtan került elő a romok alól. Három nap múlva 1500 török lovas és 1000 gyalogos támadta meg a várat, amely tárva-nyitva állt az ellenség előtt. A vitézek főkapitányukért is harcoltak, s harmadszorra sikerűit a támadást visszaverniük. Bornemissza szabadságot kért, s felgyógyulása után - mivel Kanizsára Bécs közben német főkapitányt nevezett ki-mezei szolgálatra adta magát. 1585-ben várpalotai kapitány, s rövidesen jelenti a királynak, hogy a török támadást visszaverte. Két év múlva lemondott, Győrben telepedett le, 1589-ben ott halt meg. Az 1573-74. évi szántódi török defterekben 14 falu van megemlítve, köztük Nagytengőd 20 házzal, Kistengőd 13 házzal. 1575-ben 31, illetve 17 házzal. 1608-ban Bornemissza János, a volt kanizsai főkapitány egyetlen fia meghalt. Pár évi rokoni örökösödési vita után a falu a család tulajdona marad.
A következő nyom az 1651 -52. évi adókönyv, mely szerint Tengőd, Bekefalva az Eszterházyak által birtokolt ozorai uradalomhoz tartozik. Adót fizet: egy pár papucsot kapcástul és 10 forintot; Bekefalva egy pár papucsot kapcástul és 12 forintot. A lakosság magyar. Nyári és Bat üres, de Tengőd és Bekef alva is néptelenedik a török pusztítás során. 1661-ben a pápai pálosok birtokába kerül Tengőd. 1662-ben az Eszterházy levéltár adatai szerint ismét az Eszterházyaké. 1667-ben Somogyi Miklós kapja meg a királytól. A török hódoltság után újra a pálosok birtoka. 1685 után a tamási várhoz tartozik Tengőd és Ősi, de Bekef alva már nem szerepel. 1687-ben Nádasdy birtok, a dombóvári vár tartozékaként. A Wesselényi-féle összeesküvés után azonban Nádasdyt kivégzik.
Lipót császár 1702-ben Eszterházy Pál nádornak adja. Az Eszterházyféle összeírás ekkor csupán 17 családról emlékezik (kb 80 lakos). Közülük a hercegi urbárium 16 gazdát sorol föl: "Magyarok, jómódúak, állataik vannak. Nevük: Taskó Illés, Tóth György és János, Botha Ferenc, Berta János, Bene János, Bene István, Gárda Gergely, Szilasi Péter, Bene Mihály, Boldizsár István, Bocz (ma: Bocs) István, Báti Miklós, Bódics Lukács, Bocz Balázs és Báti György." A kurucz háborúk idején a hagyomány szerint 1708-10 táján a lakosok szétszóródtak, sokan haltak meg pestisben. A maradéklakosságszénáját a kuruc háborúk katonái elhordták, így azok Iregbe és Kányába menekültek. Egy 1714-ben készített összeírás alapján a falu néptelen. Elmenekült lakosai 1715-ig maradtak Iregben. 1715-ben Takáts Miklós iregi lakosnak Eszterházy herceg megadta az engedélyt, hogy Tengődöt benépesítse. Ekkor a hercegi tisztek biztatására társaival visszatért Tengődre. Ez elpusztult községtől nem messze, északra, a hercegségtől adományozott területen (a mai helyén) jött létre az új település. Az erről szóló "szállólevelet" e rövid történeti összefoglalás végéhez csatoltuk. A szállólevelet bemásolta a tengődi református parókiái is históriás könyvébe Pere martoni Nagy György, tengődi ref. lelkész.
Az 1715-ös összeírás alapján a községnek 12 telkes és egy kisházas lakosa van. Határát igásállat hiányában legelőként használták. Amit szántóként használtak, annak megmunkálása nehéz, de jó termésű. A termésátlag ősziből 4-5 köböl, tavasziból2-3 köböl. Csekély szőlőterület van, mely frissen lett ültetve. Termése átlag 2-3 köböl. Az erdő csak tüzelőt ad.
A régi falu templomának, - melyet a Dömösi Apátság építtetett - romjai még az 1800-as évek elején láthatók voltak a mai temetőben, kb. azon a helyen, ahol a nagy kereszt áll. Az újjáépülő község lakói a rom köveit építés céljából elhordták. A bati falu temploma szintén a török időkben pusztult el. Templom állt a nyári réteknél, a volt Nyári faluban. Innen került László Ipoly, dömösi prépost említett sírköve a mai róm. kat. templomba.
A község az 1700-as év végéig többségében valószínűleg róm. kat. vallású; Ireg, majd Kánya filiája (fiókegyháza). 1683-ban vált önálló egyházközséggé. A mai róm. kat. templomot Eszterházy herceg építtette 1787-ben.
A tengődi ref. egyházközség első nyomait 1618-ban találjuk. Református többségűvé az 1715-ös újratelepüléskor vált, az is maradt 1944-ig. Kezdetben Kánya filiája. Az 1740-es években kiújulnak a vallási villongások; a reformátusok szabad vallásgyakorlatát mindenképpen igyekeztek megakadályozni. Templomuk először 1717-ben épült, maiformájára 1912-ben alakították át. 1715-től 1848-ig a rendelkezésünkre álló adatok hiányosak. Az 1848-as szabadságharc idején Jellasics hadai a község határán, Hékúton vonultak át. A község lakói közül többen részt vettek a pákozdi csatában és harcoltak a szabadságharc katonáiként.
A református temetőben van eltemetve Zsebeházi István százados, Kossuth Lajos kapitánya (szerepel dr. Bóna Gábor Kossuth Lajos Kapitányai című könyvében; Zrínyi Kiadó, 1988.677. o.)
Zsebeházi István 1810-ben született Tengődön. A szabadságharcot megelőző tíz évben Lengyelországban szolgált, császári tisztként. Három gyermeke: Károly, Julianna, és Zsuzsanna ott született. A császári hadsereg hivatásos katonájából lett később a szabadságharc hűséges harcosává. A bukás után évekig bujdosott, a családi hagyomány szerint a református templom tornyában is. Az 1860-as évek elején a falu jegyzője volt, 1866ban halt meg Tengődön. (Sírját a Tabi Tanács Elnökének személyes intézkedése nyomán helyreállították, méltó lehetőséget teremtve március 15. megünneplésének.) A ref. egyház anyakönyvei szerint egyenágú leszármazottai ma is élnek: Dobos Istvánné Tengődön, Sitkéi Lajosné Szekszárdon, Kock Jenőné Siófokon. 1848 után, a jobbágyság alól felszabadulva, a falu lakói önálló gazdákká lettek, kisházasok és zsellérek. Az ún. hercegi erdő Eszterházy tulajdonában marad (1944-ig), a határ déli része pedig, Hékűt, és Okrád báró Kornfeld Mór birtoka lett. Az 1867-es kiegyezés és az 19145-es első világháború közti időkről nincs feldolgozható történeti anyagunk.
Az első világháborúban 39 a hősi halottak száma. A reformátusok emléktáblát állítottak tiszteletükre a gyülekezeti ház falán. A róm. kat. hősök névsora elkallódott.
A Tanácsköztársaság kikiáltása idején, 1919-ben a lakosság csak kis részben csatlakozik az új rendhez. Földosztásra nem került sor. A megválasztott direktórium csak az iskolát államosította. A bukás után a fehérterror különítménye Tengődön is megjelenik, de nem volt áldozata, mert a keresett személyek elmenekültek. Bár a Tanácsköztársaság elbukott, a Nagyatádi Szabó István féle földreform során itt is osztottak földet, 2kh-ig. A község mai középületei közül a régi róm. kat. iskola az 1880-as években épült (ma részben pedagóguslakás). Az egykori ref. iskolát 1737-ben építették (ma alsó-iskola). 1939-ben emelték a községházát, amely ma óvodának, orvosi rendelőnek és könyvtárnak ad otthont.
A második világháború a községtől 10 halálos áldozatot követelt. Sajnos a hősi halottak emlékét semmi sem őrzi. A Dunántúlnak erre a részére 1944. december 3-4-én érkeztek szovjet csapatok. Tengődre néhány nappal később, 8-án jutottak el. A faluban megforduló katonák lovakat vittek el és bort kerestek. Márciusig a siómenti front élelmezési utánpótlásának forrásául szolgált Tengőd a környező falukkal együtt. 1945-ben megalakult a Földigénylő Bizottság, a Nemzeti Bizottság és egyéb politikai pártok. Végrehajtják az államosítást. 1100 kh-t osztanak szét 110 földigénylőnek, családonként 5-5 holdat, plusz 2 holdat családtagonként. Az új és régi gazdák nehéz, kitartó munkával indítják be gazdaságukat. Ám a terhek (beszolgáltatások, adó) egyre nőnek. A nagygazdák kuláklistára kerülnek, így egyre elviselhetetlenebbek a terhek, végül kénytelenek a földjeiktől megválni. 1949-ben megalakul az Állami Gazdaság, hozzácsatolják Hékút és Okrád pusztát, amelyet annak idején kiosztottak a volt uradalmi cselédeknek. Az Állami Gazdaságot 1963-ban az iregi, majd 1972-ben a Tamási Állami Gazdasághoz csatolták.
1951-ben alakult meg a "Szabadság" Termelőszövetkezet (elnöke Kasza István). 1953-ban létrejött a "Petőfi" (elnöke Mecseki János) és az "Új Élet" Tsz. (elnök Keserű Lajos). Nagy Imre 1953. októberi beszéde hatására az utóbbi kettő föloszlott. Az 1956-os események következtében rövid időre a "Szabadság" Tsz. is megszűnt, majd "Kossuth" néven 1957-ben újjáalakult Farkas Dezső elnökletével. 1959-ben, az általános, "önkéntes" szervezések idején egy-két gazda kivételével mindenki belépett az immár "Új Élet" nevű termelőszövetkezetbe. 1963-tól Barkóczy József elnök és Minárik László főkönyvelő munkája nyomán javult a termelőszövetkezeti tagság anyagi helyzete, gyarapodott a Tsz. vagyona. Később "Március 15"enéven egyesült a kányái termelőszövetkezettel. 1947-ben beindult a buszjárat a megyei székhelyre, Szekszárdra. 1948-ban kapott a falu villanyáramot. Ám 1949-ben Tengődöt Somogy megyéhez csatolták.
A termelőszövetkezet alakulásával megkezdődött a község rohamos hanyatlása és elöregedése. A fiatalok elhagyták szülőfalujukat. 1955-ben a születések száma még elérte a 35főt. Ez fokozatosan csökkent, 1962-től az évi átlag 4 fő alá! esik. (Aháború előtt, 1944-ben a legalacsonyabb szám: 14 fő. 1987-ben a nyugdíjasok és iskolások aránya: 180-68). A további hanyatlást elősegítette a Tsz. összevonása a kányáival, majd az 1970. július 1-től érvényes községi körzetesítés, így az önálló Tengődi Tanács is megszűnt; szintén Kányában alkot közös tanácsot Kányával, Bedegkérrel, Somogyegressel. 1984-ben Tengőd az említettekkel együtt a Tabi Városi jogú Nagyközségi Közös Tanács része lett - 1989. március 1-től Tab városé. 1986-ban Gazdakör, majd 1988-ban ennek "asszonyszekciója", Asszonykör is alakult. Ezeknek keretében előadásokra, közös estekre, (két esetben más községek kulturális körével) kirándulásokra került sor. Mivel e lehetőségeket valószínűleg kevesen ismerik, ezúton is szeretnénk módot adni mindenkinek, hogy munkájukban, programjaikban részt vehessen. Jövőnk, mint az országé, kiszámíthatatlan. A változás elsősorban nem a tanácstól, hanem sokkal inkább a még itt élőktől, főleg a fiataloktól, és az egész ország jövőbeni, elsősorban gazdasági helyzetétől függ.
*
Tengőd Szálló Levele S Conntractussa Copiája
Én Galánthai Groff Eszterás Josef Frankó Várának örökös Ura Császár és Koronás Királyi Kegyelmes Urunk ő felsége Komornyikja és Ns Sopron Vármegyének örökös Szálának pedig Actuális Fő Ispánja adom tudtára mindeneknek a'kiknek illik hogy megjelenvén előttem több társával együtt Ireghben lakozó Takáts Miklós alázatosan instált Tengődi nevű Pusztámat igyekezvén megtöbb jó maga biró emberekkel, és szabad Gazdákkal tsak rövid idő alatt megszállitani, hogy az eránt magam applacidatioját és engedelmét kiadnám.
Amint is ezeknek alázatos instantiójokat meghallgattván resolváltam és megengedtem hogy az alábbirt mód és condittók szerént igen is szabadon megszállithassák, tudniillik legelsőben is engedek ezen Pusztámra szállandó Lakosoknak és Gazdáknak Három esztendeig vo' szabadságot, azt pedig értvén a jövő Sz. György naptól fogvást számlálván ugy hogy: Azon három esz't ők alatt semminemű Pénzbeli Censussal ne tartozzanak kivévén mindenekből járandó 9det S a' Sőrtvés Marhák Makkoltatásától járandó 23 drt és egyéb jövödelmet melynek adózásával a' 3 szabad esztendők folyása alatt is tartozni fognak, a' 3 szabad esz'dő p'g eltelvén minden háztól esztendőnként kétforintot úgymint felét Sz. György Napra felép'g Sz. Mihál Napra oda v'o Tisztem kezéhez okvetlen és fogyatkozás n'l bé tenni kötelesek lesznek. Másodszor. Mivel ezen Tengődi Pusztánk határa szoros és g' szállandó Gazda embereknek szűk lenne - arravaló nézve ősi és Boti örökös Pusztáimat Nyárit pedig Baglya pénzbe adjungállom. A Gabona 9 p'g akármi formába elkészítvén Pincehelyi Grannáriumba elvinni kötelesek lesznek. A Bor áruitatást is Sz. Mihál Naptól fogva Sz. György Napig nekiek megengedem. 4er Minthogy pedig fent emiitett Takáts Miklósnak firólfira való szabadságot engedtem ő is köteles lészen nékem mindenekben hasznomat hajtani. Káromat pedigeltávoztattni, S ezen Tengődi Pusztámat számos Gazda emberekkel megszállitani.
5ör Azt is fenntarván hogy valamely más Helységbéli mostanilakosoknak ezen 3 es'zdők alatt a' szabadságnak kedvéért oda magát transferlni szabad ne légyen. Melynekis nagyobb bizonyságára ezen magam saját kezem írásával és Urnalis Petsétemmel megerősittetett Levelemet kiadtam Kis Martonyban A'o 1715.
Groff Eszterás Jósef (L.S.)